Bizonyára előjön az ősi ösztön is, hogy az ember régen (az ősember) valami menedéket, hajlékot keresett. Aztán, mikor családja lesz valakinek, elgondolkozik azon, hogy a legegészségesebbet, legtermészetesebbet szeretné. Aki ilyen ház építésébe vágja a fejszéjét, gondolatban is átalakul.

Mi Kispesten laktunk, egy panelház 11. emeletén, amikor megfogalmazódott bennünk, hogy egyáltalán építkezni szeretnénk. Születésnapomra kaptam egy könyvet: "A természetes ház könyve". Beleástuk magunkat a könyvbe, és a legjobban a dombházak fogták meg a fantáziánkat. Ha már építkezünk, legyen valami nagyon jó :)

Ekkoriban a Kertészetin tanultam kertészmérnöknek. Az egyik órára egy házi beadványt kellett készítenünk, ökológia témakörben. Miután megbeszéltük mindenkiét, feljött a dombház téma. … És kiderült, hogy az egyik csoporttársam édesapjának ilyen háza van. Nagyon meglepődtünk és megörültünk neki. Hiszen addig azt sem tudtuk, hogy merre induljunk el. Már hétvégén ellátogattunk hozzájuk. Gyönyörű volt a ház. És akkor eldöntöttük, hogy igen, ezt akarjuk :)

Megkaptuk tőlük Zsolt (Hegedűs Zsolt, ő tervezi a dombházakat) első könyvét: „A biorganikus építészet felé”

Annyira belemerültünk, hogy hazafelé a héven végig azt olvastuk :)

Ezután felvettük a kapcsolatot Zsolttal személyesen is. Zsolt már az első találkozásunkkor próbatételek elé állított minket… mint a mesében, ha sikerül, továbbléphetünk ;) . Figyelmeztetett minket, hogy gondoljuk át, valóban erre vágyunk-e, így képzeljük-e el jövőbeni otthonunkat. Kérte, hogy látogassunk el már megépült dombházakba, és beszéljünk az építtetőkkel, lakókkal. Biztosnak kellett lennie, hogy – mielőtt belevágnánk – kitartóak vagyunk-e, és tisztában vagyunk-e vele, hogy egy dombház építése mivel jár. 10 dombházat látogattunk meg. Akkor még autónk sem volt, babakocsival tömegközlekedtünk szerte Magyarországon. Megnéztük, mi az, ami tetszik, és mi az, ami nem. A tapasztalatokkal felvértezve döntöttük el, hogy szeretnénk :)

Időközben meglett a telkünk is. Férjem családja, baráti köre itt él a Szentendrei-szigeten, rendszeresen kijártunk, és nagyon megtetszett a táj, a környék. Így jött az ötlet, hogy lakjunk itt. Eleinte azt terveztük, hogy keresünk egy jó nagy telket, a sarkán egy kis házzal, oda beköltözünk, és a másik sarkán építkezünk. Kijöttünk hétvégenként Pestről, és róttuk babakocsival az utcákat… És akkor találtunk horror árakon felvonulási épületeket mini telkeken annyi pénzért, hogy még a lakásunknak (ha eladjuk) az ára a telekre sem futotta volna. Ezután ingatlanközvetítőhöz fordultunk, de ő is csak ilyeneket mutatott…. Aztán javasolta, hogy van egy telke, nézzük meg. Eleinte nem akartunk csak telket venni, ház nélkül, de már nagyon elfáradtunk. – Na, nézzük meg! Ez a telek volt az :) . Első látásra megtetszett, s el is képzeltük milyen jó lesz, a Duna árterével szemben. Ezek a házak többnyire a periférián épülnek. Periférikus az építészet is hozzá. Nehezen képzelhetőek el belvárosi környezetben. Ott épülnek, ahol a „manók táncolnak”. Akik segítenek a fűnek, hogy nőjön, megjelennek a tűzben, vízben, levegőben és a földben. Nem véletlenül nevezik néhányan hobbit házaknak. Tényleg van közük a manókhoz :)